A masszázs egészségjavító hatását az emberiség az ősidők óta ismeri. A masszázs irodalma Európában és Ázsiában is több ezer éves múltra tekint vissza.

A fogásokat Pehr Henrik Ling svéd vívómester (1776–1839) rendszerezte, és a masszázst tornagyakorlatokkal is kombinálta. Foglalkozott a masszázs hatásaival és javallataival is. Ling Stockholmban 1813-ban megalapította a központi Gyógytorna és Masszázsintézetet (Zentralinstitut für Heilgymnastik und Massage). (Forrás: Wikipédia)

A vívómester fogásait orvosok, tudósok, pszichológusok, gyógytornászok fejlesztették tovább, míg kialakult a mai rendszer, mely szigorúan koncepcionális, meghatározott sorrend szerint kialakított öt főfogásból, s ezen belül több mint harminc további elemből állhat. A főfogásokon belül a masszőr az egyes elemeket a páciens igényének, testalkatának és saját egyedi stílusának megfelelően alakíthatja, úgy, hogy a kezelés kb. hatvan percig tartson (teljes testes masszázs esetében). Ez magában foglalja a hát, derék, nyak, váll, lapockák környékének és a végtagok megdolgozását. A teljes masszázs egyedi igények figyelembevételével lehet picit hosszabb, kb. hetven-nyolcvan perc is, de az emésztőszervekre gyakorolt stimuláló hatás miatt célszerű az egyórás időtartam. Ezek a svéd – más néven klasszikus – masszázs ismérvei.